Boba története

Soros beépítésű, többutcás, szalagtelkes, mintegy 800 lakosú község. A község határában, a Marcal mellett egy halom található. Lázár Jenő ásta meg. Hamvasztásos urnasírját a kora vaskori Hallstatt kultúrához soroljuk. A Ság hegyi központi település egyik temetkezési helye. A hazai és külföldi párhuzamok alapján kisebb halmok és temetkezések lehetnek még a területen, erősen elszántva. A római kor emlékeit is megtalálták a falu határában. 1271-ben említik először írott források Boba néven, de a múlt századig a Baba változat volt a jellemző. Éppen ezért egyesek a kisgyermek jelentésű „baba" szóból eredeztetik a helység nevét, míg mások a Boba személynévből indulnak ki. A kora Árpád-kori falut köznemesek birtokolták, 1599-ben például 19 nemesi családfőt írtak össze. A források szerint az 1570-es években olyan nagy éhínség volt a településen, hogy többen kénytelenek voltak eladni, illetve elhagyni birtokaikat. Ugyancsak mostoha viszonyok köszöntöttek a helyiekre a török háborúk következtében. A budai, pápai és fehévári töröknek hódoltak a 16. század végétől a 17. század közepéig. 1828-ban is nemesi faluként tartották számon, amelyet nemesek vagy agilisek (jobbágy származású, de nemesi feleségük jogán nemesi birtokon gazdálkodó férfiak) laktak. A 19-20. században a gr. Somogyi család volt a legnagyobb birtokosa. Korábban temploma nem volt, Nemeskoccsal együtt a később elpusztult Vadasűllés (Vadászülés) egyházához tartozott. A lakosság többsége evangélikus maradt a 18. század eleji rekatolizáció után is, amikor templomukat is elvették. A türelmi rendelet kiadása után a korábbi templomukat szerették volna visszakapni, amelyet nem használtak a katolikusok. Mivel nem adták vissza, 1784-ben építettek maguknak egy torony nélküli épületet, amelyet 1899-ben újítottak fel. Oltárát 1792-ben állították. A korábbi katolikus templomot az 1870-es években zárták be, és csak 1929-ben építettek újat a község területén. Az 1841-ben készült négyzet alaprajzú, kétszintes, félköríves záródású bejáratú és ablakú, falazott gúlasisakú harangtoronyban 1762-ben öntött harang (a kőszegi Pfistermeister József munkája) található. A település viszonylag kevés népi építészeti emléket őriz, hiszen jelentős része az 1910-es évek végén leégett. A néhány magasra falazott kerítés, robosztus kapuláb, tömés­és kőfalú oromfalas ház a Kemenesvidék népi építészetének újabb rétegét képviseli. Több helyen található a házak bejárati ajtaja elé falazott kiugró az ún. „gádor'. A gádor - a bejárat előtti boltozat - hajdan széles körben elterjedt lehetett az oldaltornác nélküli tömés- és kőfalú épületek között. Szélfogó szerepe volt, de védte a bejáratot a csapóesőtől, tűz esetén pedig az égő, leomló tetőtől. Elsősorban a Kisalföld népi építészetére jellemző, de a Kemenesvidék több falujában is megtalálható. 1872-től körjegyzői székhely volt. A község életében jelentős változást hozott az 1872-ben meg­nyitott Székesfehérvár-Szombathely vasútvonal, még ennél is nagyobb jelentőségű volt az 1889-ben átadott új szakasz Sümeg -Tapolca irányában, amellyel vasúti csomópontot hoztak itt létre. Vadasüllés (Vadászülés) Nemeskocs és Boba között levő egykori település, amelyet 1409-ben említenek először Vadasylese néven, de a Chamazűlése és a Bucsfavadászűlés névalakok is előfordultak. Kisnemesi birtok volt. Templomának romjai még a 19. század végén is láthatók voltak. Egykori temetőjét korábban Boba és Kocs lakói közösen használtak. Sírkövei közül több ma is áll, a két község újonnan kialakított temetője közötti részen.