Borgáta története

Utcás, soros beépítésű, szalagtelkes, 173 lakosú (1996) község a Kissomlyó hegy lábánál. A település nevének eredetére több megoldást is találtak. Ezek között szerepel a szláv: Blagota, Blogota = jó, a germán: Obergattendorf = Felső v. Egybetartozó, valamint a magyar: Avar + gát lehetőség. Ezek az elképzelések az Oborgata (7356), illetve Aborgata (1453) elnevezésekből táplálkoznak. A falu tulajdonosai állítólag egészen a 16. századig a Héder nemzetség és leszármazottai voltak. 1545-ben Batthyány Ferenc vásárolta meg 2210 Ft-ért, de a család sokáig zálogban tartotta, többek között a Wiczay és a Festetich családnál. A 18. században, a közben kialakított, intai uradalom részeként hasznosították újra a Batthyányak. 1578-ban Musztafa budai pasa szólította fel a falusiakat adó­fizetésre. A helybeliek Batthyány Boldizsárhoz fordultak védelemért, mivel nem kaptak bíztató választ, kénytelenek voltak hódolni. 1608-ban kóborló hajdúk, 1619-ben a devecseri vár katonái sar­colták. 1646-ban a török 50 embert hurcolt el az akkor itt levő 21 házból. Egy 1752-es összeírás szerint 29 jobbágy, 5 házas és 2 házatlan zsellér lakta a falut. A lakosok között több német nevű is előfordult. Ezért nem zárható ki a török időszak utáni, főleg német telepesekkel való újratelepítés sem. A termelékenység növelése érdekében az intai uradalom több befektetést valósított meg a faluban. 1748-ban a határhoz tartozó Kissomlyó oldalában a helyi lakosoknak 11 éves adómentességet biztosítottak szőlőtelepítés ellenében. 1795-ben 88 holdnyi mocsarat csapoltattak le. A Kissomlyó hegy oldalában levő szőlők jelentős szerepet töltöttek be a község életében. A 18. században egyre nagyobb területeket vontak be a művelésbe. 1720-ban az itt élő 23 jobbágynak 43 kapás szőlője volt (egy kapás mintegy 200-250 négyszögölnyi területet jelent, amelyből 6 telket más községbeliek műveltek. 1742-ben már 112 kapást jeleznek az összeírások. Írott hegyközségi törvénye volt már a 1740-ben, amelyet gr. Esterházy Johanna nevében adtak ki. A hegynek a község felőli oldala közigazgatásilag is Borgátához tartozik. Mára a magyar örökösödési rendnek köszönhetően az egykori birtokok elaprózódtak. Sokat tett az elmúlt évtizedekben a hagyományos szőlőkultúra megőrzéséért Vajda Lajos, akinek a hegy tetején álló pincéjében a magyar irodalmi élet több kiválósá­ga is megfordult. A szőlősgazda kezdeményezésére Kissomlyó egyik nevezetességén, a Királykőn, emléktáblát helyeztetett el. A falu I. világháborús hősi emlékművét 1922-ben avatták fel. A lakosság a múlt század végéig nagyjából egyenlő arányban volt katolikus és evangélikus, mutatja ezt az is, hogy a két felekezet iskolája közel azonos létszámú volt. Evangélikus haranglábát a 18. században emelték. 1964-ben olajkutatás közben bukkantak 732 m mélységben 47 °C-os termálvízre. Erre az 1970-es években építették a termálfürdőt, ami körül üdülőterület alakult ki. Az itt levő telkek első tulajdonosai, főleg ajkai és várpalotai bányászok voltak. A fürdő május elejétől szeptember végéig tart nyitva, 2 ülőme­dence, egy nagymedence és egy pancsoló várja a vendégeket.