Csönge
története
A Rába-parton, a falutól
északra és a Lánka-patak mellett a késő bronzkori
urnamezős kultúra telepnyomai találhatók meg.
Közelében, a Magasparton a 70-es években
csészemarkolatú, az időszak végére keltezhető bronz
kardot találtak. A község ismeretlen határrészéről
a kultúra kb. 20 urnasírjának anyaga került a Magyar
Nemzeti Múzeumba. A település határában található
Királdombot (Királhalom) és még vagy fél tucatot
is valószínűleg 193132-ben Weber Gyula tárt fel. Az
egyik fa sírkamrájából kerülhetett elő az a kora
vaskori - unikálisnak számító - bronz- és
vaslemezekből összeállított sisak, amelyet ma
Szombathelyen a Savaria Múzeum állandó
kiállításán láthat az érdeklődő. A ma alig több
mint 500 lakosú község nevét Chenge alakban 1409-ben
írták le először. Úgy tűnik azonban Ol néven volt
11-12. századi előzménye a településnek, de ez nem
pontosan a mai helyén, hanem egy kicsit
Ostffyaszszonyfához közelebb helyezkedett el. Ezt
erősíti, hogy 1650-ből fennmaradt egy 0ltelek alakú
dűlőnév a két falu közötti területről. A falut az
Ostffy család birtokolta, tőlük leányágon
örökölték a Keszyek és Vidosok. A 17-18. századra
már több köznemesi birtokosa is volt. 1588-ban,
1598-ban és 1610-ben hódolt a töröknek, de tartósan
csak Pápa elfoglalása idején adóztak. A lakosság
zöme az ellenreformáció után is evangélikus maradt,
egyházközségüket azonban csak 1784-ben alakíthatták
újra. Ezután építhették fel barokk templomukat is. A
fagerendás mennyezetű épület belsejében három
oldalon faoszlopok által tartott karzat látható. A
karzat orgona felőli részén található az a pad,
amelynek egyik latin nyelvű belevésett szövegét
Petőfi Sándornak tulajdonítanak: „Spes confisa Deo
nunguam confusa recedit", vagyis „Az istenbe
vetett reménység sohasem szégyenít meg." A
hagyomány szerint a szerelmes költő innen nézte az
istentiszteletek alatt Csáfordi Tóth Rózát, akihez
verseket is írt. A helyiség dísze a szószékoltár,
amelyen szépen kivitelezett az Utolsó vacsorát
ábrázoló olajkép. Előtte vörös kőből faragott
keresztelőmedence áll. A templom mögött az Ostffy
család 1857-ben állított címeres síremléke
látható Az 1878-ban épített Weöres-kúriában
Weöres Sándor emlékházat hoztak létre.
|