Csönge története A Rába-parton, a falutól északra és a Lánka-patak mellett a késő bronzkori urnamezős kultúra telepnyomai találhatók meg. Közelében, a Magasparton a 70-es években csészemarkolatú, az időszak végére keltezhető bronz kardot találtak. A község ismeretlen határrészéről a kultúra kb. 20 urnasírjának anyaga került a Magyar Nemzeti Múzeumba. A település határában található Királdombot (Királhalom) és még vagy fél tucatot is valószínűleg 193132-ben Weber Gyula tárt fel. Az egyik fa sírkamrájából kerülhetett elő az a kora vaskori - unikálisnak számító - bronz- és vaslemezekből összeállított sisak, amelyet ma Szombathelyen a Savaria Múzeum állandó kiállításán láthat az érdeklődő. A ma alig több mint 500 lakosú község nevét Chenge alakban 1409-ben írták le először. Úgy tűnik azonban Ol néven volt 11-12. századi előzménye a településnek, de ez nem pontosan a mai helyén, hanem egy kicsit Ostffyaszszonyfához közelebb helyezkedett el. Ezt erősíti, hogy 1650-ből fennmaradt egy 0ltelek alakú dűlőnév a két falu közötti területről. A falut az Ostffy család birtokolta, tőlük leányágon örökölték a Keszyek és Vidosok. A 17-18. századra már több köznemesi birtokosa is volt. 1588-ban, 1598-ban és 1610-ben hódolt a töröknek, de tartósan csak Pápa elfoglalása idején adóztak. A lakosság zöme az ellenreformáció után is evangélikus maradt, egyházközségüket azonban csak 1784-ben alakíthatták újra. Ezután építhették fel barokk templomukat is. A fagerendás mennyezetű épület belsejében három oldalon faoszlopok által tartott karzat látható. A karzat orgona felőli részén található az a pad, amelynek egyik latin nyelvű belevésett szövegét Petőfi Sándornak tulajdonítanak: „Spes confisa Deo nunguam confusa recedit", vagyis „Az istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg." A hagyomány szerint a szerelmes költő innen nézte az istentiszteletek alatt Csáfordi Tóth Rózát, akihez verseket is írt. A helyiség dísze a szószékoltár, amelyen szépen kivitelezett az Utolsó vacsorát ábrázoló olajkép. Előtte vörös kőből faragott keresztelőmedence áll. A templom mögött az Ostffy család 1857-ben állított címeres síremléke látható Az 1878-ban épített Weöres-kúriában Weöres Sándor emlékházat hoztak létre. |