Duka története

334 lakosú többutcás, szalagtelkes, soros beépítésű település. A település nevének eredetét a szláv, de görög eredetű, Duca (ispán, hivatal) szóból eredeztetik. Az oklevelekben először 1290­ben említik Dwka alakban. Jellemzően kisnemesi falu volt. 1768­ban 8 család birtokait írták össze (közülük négy Dukai Takách). A török korban először Fehérvárra, majd Kanizsára fizettek adót, a hódolást 1638-ban fejezték be. Neves szülöttje a községnek Dukai Takách Judit (1795 ­Sopron, 1836) költőnő. Versei főleg kéziratos formában terjedtek. 1976-ban avatott emléktáblája nem a szülői házon látható. A Dukai Takách-kúria hosszú, kilenctengelyes ház kontyolt nyeregtetővel. A főhomlokzat középső részén ereszpárkány fölé magasodó attikafalat emeltek, amelyre a család címere került. Itt lakott az 1980-as években Simonffy András József Attila-díjas író. Nagy tervekkel, reményekkel költözött a kuriába, amelyeket azon­ban nem sikerült megvalósítania -részint külső körülmények, részint személyében rejlő okok miatt. „Irodalmi emlékhely, tágasság, nyugalom, dolog a házzal, dolog a kertben, egy halódó kis­község lelki felrázása, az egyre nagyobb likakkal teli vasfüggöny mögött nyújtózó serény Európa - ez lett volna (volt) Duka." - írta egy levelében. Római katolikus temploma Szűz Mária tiszteletének szen­telt. A Bódi-ház, vagy korábbi birtokosai után Stettner-kúria jelenleg felújítás alatt áll. 1767-ben építették. Belül hosszú bolthajtásos folyosó húzódik, amelyből sorban nyílnak az egymással is összeköttetésben álló, szintén boltozott szobák. A szobákban nagyon szépen kialakított kályhafülkék voltak. A tulajdonos szerint ez az épület korábban a bíró háza volt és pincéjében ma is láthatók a fogolytartás egykori eszközei.


Bocsor
Az egykor a mai Duka határának keleti részén feküdt, a 17.században elpusztult települést 1393-ban említik először Bochor néven, amelyet személynévből származtatnak. A középkorban, kisnemesi birtokban levő falu 1598-ban és 1610-ben biztosan hódolt a fehérvári törököknek. Már 1690-ben, mint hosszú évekkel azelőtt elpusztult települést tartották nyilván.


Fenyér
A község határában a Keléd felé vezető út oldalában húzódott ez a mára elpusztult falu. 1397-ből származik első adatunk (Fenyr 1397). Egytelkes nemesek lakták. 1599-ben elhagyottnak minősítették, bár még egy nemes élt itt. Ezután az 1726. évi utolsó említéséig már csak pusztaként esett szó róla. Egykori létét látszik bizonyítani Fenyéri Gyula (Zádori, másutt Stettner György), aki írói nevét, ettől a dűlőtől kölcsönözte. Bocor Fenyér és a valaha Jánosháza határában állt Vérkő nevét egy népi mondóka is megőrizte: Vérkő, Bocor, Fenyér, ott terem a krumpli, kukorica, kenyér, Onnan jön a nagy csikorogva megrakott szekér"