Kemenesmihályfa története

A hatszáz lélekszám körüli települést először 1436-ban említik először írásban Myhalfalva néven. Egy 1437-ben keletkezett irat sínt a település neve korábban Csep volt, amelyet az Osl család Mihály nevű familiárisa telepített újra, és ekkor kapta a nevét. Ennek ellenére az Osttffyak, majd leszármazottaik birtokolták. 1567-ben 30 jobbágy házát vizsgálták meg, mert német zsoldosok jelentős kárt okoztak. A feljegyzések szerint először 1549-ben hódoltak a töröknek, amit a következő században még többször meg kellett tenniük. A 16. század közepén a köznemesi családok voltak a reformáció fő pártfogói a Kemenesalján, köztük az Ostffyak, a Magassyak, a Káldyak, a Vidosok, a Berzsenyiek, a Radók stb. 1683-ban a helyi és környékbeli takácsok céhet hoztak létre, amelynek szabályait felsőbb helyen is megerősítettek. A Koltai-Vidos család egyike a legősibb vasvármegyei családoknak. Náluk vendégeskedett 1706 januárjában Bercsényi Miklós, aki részt vett a Kemenesaljai Evangélikus Egyházmegye gyűlésén, és Rákóczi hűségére eskette a környékbeli földesurakat, lelkészeket, tanítókat. A Vidos-család leghíresebb tagja Vidos József volt. A községet 1939-ben egyesítették Kemenessömjénnel, Söm­jénmihályfa néven. 1946-ban azonban szétváltak. A két település 1982-ben ismét egyesült, majd 1992-ben újra szétvált. A település határában már a középkortól fogva jelentős szőlőművelés folyt. Ennek első írásos emléke 1544-ből való. Hegytörvénye már a 17. században volt, amelyet Ostffyasszonyfa szőlőhegyének telepítésénél is figyelembe vettek. 1773-ban két hegy­mesterét jegyezték fel, akik a szabályok betartására felügyeltek. A szőlőtermelés fontosságát mutatja, hogy a 18. században a község címerében is megjelent a szőlőfürt. A filoxéra vész idején a beül­tett terület nagysága 150 holdról 23-ra csökkent. A falu római katolikus templomát 1439-ben említették először. A Szent István első vértanúról elnevezett templomot 1732-ig az evangélikusok használták. A Dömölky család temetke­zett a kriptájában. A visszavétel után renoválták, de 1781-ben már annyira leromlott állapotba került, hogy Szily püspök a Helytartó­tanácshoz fordult segítségért. Az 1974-ben elvégzett kutatás szerint a hajó és a szentély középkori, román stílusú, a sekrestye és a torony barokk. Az egyhajós templom szentélye keskenyebb a hajónál és félkörívesen záródik. A torony a nyugati homlokzat előtt áll. A főoltárt Willibald Maurer soproni mester faragta (1787). A felette levő képet Dorfmeister István festette, rajta Szent István megkövezése. Mellette Szent István és Szent László festett szoborhatású  képe látható. A falakra Dorfmeister a Hit-Remény-Szeretet szimbólumát, a mennyezetre ovális mezőbe Izsák feláldozását festette. A klasszicista szószéken angyalos dombormű látható. Az evangélikus templom 1817-ben épült. A községben két Vidos kastély található. A nagyobbik T alaprajzú épületet eredetileg a múlt században építette Vidos Zsigmond. 1870-ben még ő korszerűsítette és alakította át eklektikus ­stílusban. A mai, kibővített L alakot az 1911-es átépítés során a kastély. Ekkor került a déli toldalékra az emelet és az eklektikus ­sisak, de ekkor kapott szép homlokzati díszítést is. Ma iskola működik benne. A kisebbik az ?ős" Vidos-kastély magántulajdon­ban van.
Kemenesmihályfa és Celldömölk határa találkozásánál az IPR olajtározója építése során (1996-ban) egy valószínűleg kora vasi temetkezési helyet (halmot) felelőtlenül eltemettek. Ezt a helyiek Sísak-dombnak nevezték. A Cinca-patak partoldalain Árpád­középkori lelőhelyek sorakoznak.

Csép
Az elpusztult falu helyére egy 1698-as összeírásból derül fény, amikor a kemenesmihályfai plébános földjei között említették a község határában levő ilyen nevű dűlőt. Olchep néven 1272-ben V. István adományozta Osl bán fiainak, de mint lakatlan földet. A név ellenére két falut kell feltételeznünk, mert később Ol és Chepről esett szó. 1437-ben azt állítják egy oklevélben, hogy Mihályfa régi neve volt Csep. Utolsó említése egy évvel későbbi.