Köcsk története

 

Az Árpád-korban még egy település (Kuscku 1237), a 15.században szétvált Nagyköcskre és Kis vagy Nemesköcskre, de egy időben Középköcsk néven is ismertek itt falut. Nagyköcsköt és Kisköcsköt egyesítették 1937-ben, azóta a mai nevét viseli az alig 300 lelket számláló község. Kisköcsk, mint névváltozata mutatja, főleg kisnemesek birtoka de a Köcskyeknek is volt itt részük. Nagyköcskön a Héder zetségbeli Köcskyeken kívül a Nádasdyak és Káldyak voltak birtokosok. A 18. századra mindkét faluban a volt Köcsky birtoko­kat a Batthyányak szerezték meg és az intai uradalom részévé tet­ték. 1598-ban már hódoltak a töröknek. Mégis a községet érte a környéket sújtó legnagyobb támadás. 1646-ban Szent Bertalan nappja körül a két falura, láthatólag elrettentő szándékkal, váratla­nul lecsaptak a kanizsai törökök. Kisköcskről 24 házból 77, Nagy­köcskről 19 házból 83 embert vittek fogságba. A levágottak számáról nincsenek adatok, de több évtizeden keresztül mindkettőt ­pusztaként tartották számon, csak Középköcsk számított lakott helynek. A környékbeli falvakat is megtámadták ekkor, de úgy tűnik, hogy az elsődleges cél Köcsk volt. Csak a 18. században (telepítették újra a Batthyányak. Az egyesítés után 1937 és 1950 között körjegyzői székhely volt. Nagyköcsk keleti felén, a mai temető környékén, állt 1300-ban Szent Györgyről elnevezett temploma, amely a török támadáskor jelentős károkat szenvedett. 1698-ban csak a falai és bolthajtásos szentélye állt. Annyit akkor még meg tudtak állapítani, hogy tornya is lehetett. A kisköcski részen egy útelágazásban tűzoltószerházas harangtoron­y állt, amelyet a hagyomány szerint régen törvényházként használtak. Ide idézték meg a törvénysértő lakosokat. Eny Köcsk és Bokod között fekvő egykori település, a mai Enni major helyén feküdt. 1283-ban szerepel először oklevelekben, amikor IV. László megerősítette En birtokában Mochia comest. A 16. században a Káldyaké volt. 1570-ben 2 lakott ház mellett 6 elhagyottat írtak össze.18-19. században már csak pusztaként említették.