 |
Kemenesszentmárton története A Felső-Marcal mellékéről, ami Kemenesszentmártontól keletre található, a Cinca-pataktól északra lévő dombhátról újkőkori, réz- és bronzkori, valamint bronzkor végi emlékeket gyűjtötték be. A falu határából származó bronzkincs (kard-, sarló- és baltatöredékek) a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Római kori utat ismerünk a külterületről, amelyet a középkorban is használhattak. Kiemelkedő, kavicsos domborulatként a szántáson még napjainkban is látszik. Az alig kétszáz lakosú települést korábban kisnemesek bírták (1744-ben a 143 férfiból 77 volt nemes). Első írásos említése (Zenthmarton 1325) már utal templomára. 1592-ben hódolt először a törököknek. 1643-ban a megyétől kértek engedélyt a hódolásra vagy segítséget a támadók ellen, hogy helyben maradhassanak. Ennek ellenére 1685-ben elnéptelenedett településként tartották számon. Sokáig a környék jelentős evangélikus vallási központja volt. Vönöck és Szentmárton közös prédikátora lakott itt. A toursi Szent Mártonról elnevezett római katolikus templomot, amely középkori eredetű, a 17. század végén felújították, 1732-ben,amikor az evangélikusoktól elvették, már romos állapotú tornyáról írtak. A 18. században átépítették.A templom ívelt szentélye keskenyebb a hajónál. Az oldalfalakon kulcslyuk alakú, lőrésszerű ablakok láthatók, nyomai annak, hogy a török időkben megerősítették az épületet. Tornya, amely a keleti homlokzat előtt áll, jóval későbbi átépítés nyomait viseli.
|