Mersevát története

A hatszáz körüli lélekszámú, párhuzamos utcás, szalagtelkes község a múlt század végén jött létre Merse és Belsővat községeegyesítésével. A falu határából több helyről van tudomásunk régészeti emlékek előkerüléséről. Jellegtelen őskori cseréptöre­dékek származnak a merseváti futballpálya mögötti területről (az ún. „Celli úton aluli" részről, Szeifrid Ferenc földjéről). A falutól nyugatra a Hímes-kő-i területen, a Cinca-patak mellett egy nagy kiterjedésű őskori telep (földvár) található, amelyet a rézkorra és a bronzkor első felére keltezhetünk. A falutól északra (az ún. Falu feletti dűlő) a késő bronz - kora vaskorra keltezhető edénytöre­dékeket gyűjtöttek. A mersei és a külsővati római kori leletek bizonyítják, hogy a Marcal mentén is voltak római települések. A község elnevezése a névadó Merse családra utal. Első írásos említése 1252-ből származik. A fiatal Mátyás király ellen 1459-ben szervezett Garay-felkelés­ben ott találjuk a Merse családot is. A felkelés leverése után Mátyás a Mersék birtokát a Sámsonfalviaknak adta. A család tag­jai a 16. században főleg katonáskodásban tűnnek ki, a törökök elleni harcokban. Jeles és ismert család volt a Vathy. Vathy László a család leszármazottja 1404-26 között kőszegi várnagy volt. A két megye határán a Marcal fontos átkelője mellett fekvő település vámjával együtt kisnemesi kézben levő falu volt. A Hosszútóthy, Káldy, Szegedy, Vidos családok említhetők közülük. A török időkben többször is kénytelenek voltak hódolni, de 1648-ban visszautasították az adófizetést, elpusztult állapotukra hivatkozva. A török portyázásaira emlékeztet „Iccés-rét" is. A le­genda szerint itt van elásva bivalybőrbe varrva a menekülő törökök kincse. Az arany minden hét évben feldobja magát. Ilyen­kor lehet legkönnyebben kiásni, de ha ásás közben valaki meg­szólal, az arany ismét mélyre süllyed vissza. Béri Balogh Ádám kuruc „ezredes kapitánynak" is van helyi vonatkozása, hiszen anyja Káldy Rebeka, Káldy Péter földesúr, többszörös vasvármegyei alispán leánya. 1708-ban Kisfaludy György kuruc brigadéros táborozott itt az átkelőre felügyelve. A falu határában található a kottai Vidos család kriptája, amely­ben Vidos József nemzetőr ezredes is nyugszik. 1805-ben született Mersén. Jogi tanulmányai után 1825-ben lépett megye szolgálatba, 1835-ben megyei aljegyző, 1838-ban első alispán lett. Ugyanebben az évben ismerkedett meg Széchenyi Istvánnal, aki­vel szorosabb kapcsolatba került. 1847-ben a megye ország­gyülési követévé választották mérsékelt ellenzéki programmal.1848 március 15-én ő is tagja volt a Bécsbe küldött országgyűlési delegációnak. Augusztus 23-án a megyei nemzetőrség parancsnokává nevezték ki a kormánybiztosi megbízatást is kapott Vidost szeptember 11-én Jellasics betörésekor a zalai és soproni nemzetőrők is parancsnoksága alá kerültek. Október 4-én velük szabadította fel a horvátok által elfoglalt Nagykanizsát. Nem sokkal ezután tisztéről lemondott. Vas megye császári megszállása ­után bujdosni kényszerült, közben súlyos betegséget (talán kolerát) kapott, aminek következtében meghalt Koporsóját az 1852-ben elkészült kriptában utólag helyezte el családja. Az 1809-es francia hadjárat emlékét a marcali átjárás védel­mére épített „Sánc" őrzi. Áll még a faluban egy nemesi kúria, amely 1792-ből való. Eredetileg boltozott helyiségei voltak, de az épületet a 19. század végén átalakították. Oromfala eredeti, klasszicizáló barokkjegyeket hordoz. Az épület a Pálfi család tulajdona volt. Temploma korábban egyik településrésznek sem volt. Mind­kettőnek évszázadok óta falábú harangja van. A ma álló harang­lábak dúcokkal kitámasztott kétoszlopos szerkezetűek. Merse evangélikus temploma 1935-ben épült. A falu evangélikusai a nemesdömölki artikuláris gyülekezethez, a katolikusok a külsővati plébániához tartoztak.