A több, mint 12.000 lakosú település 1904 óta viseli ezt a nevet, amikor egyesült a korábbi Kiscell és Nemesdömölk.
( Kiscell már a 19. században elnyerte a legkorábbi helybeli települést, Pórdömölköt. )
Nyomtatható verzió

A Ság hegy története Kemenesalja
Izsákfa története
Kemeneskápolna története
Tokorcs története
Köcsk története
Kemenesszentmárton története
Kemenesmihályfa története
Mesteri története
Egyházashetye története
Kemenespálfa története
Kemenessömjén története
Mersevát története
Nagysimonyi története
Vásárosmiske története
Kemenesmagasi története
Boba története
Duka története
Csönge története
Borgáta története
Alsóság története





Apátsági romtemplom - Pordömölk Pórdömölk

A több részből álló település legkorábban kialakult tagjaként létét az itt létrehozott dömölki apátságnak köszönhette. Az írásban először 1252-ben Demunk néven szereplő apátságot a feltételezések szerint II. Béla alapította a 12. század közepe táján a Boldogságos Szűz tiszteletére. Ezt az adatot erősítik az 1960-as évek elején zajlott ásatások is, amelyek szerint a ma is látható egyhajós templom a 12. században épült román stílusban. Nyugati tornya, melynek földszintje felett román keresztboltozatokat láthatunk, egy századdal késöbb készült. A 14. században, az addig félköríves szentélyt, gótikus stílusban 4 támpillérrel megtámasztva átépítettek, a nyolcszög három oldalán záródó módon. Az ásatások során a korábbi kolostor épületének alapjaiból már csak nyomokat találtak. A tényleges fekvésének megállapításához a templomba vezető befalazott átjáró adott támpontot. Az apátság jelentős környékbeli birtokokkal rendelkezett, amelyeknek zömét azonban a 14-15. században elvesztette. Fontosságát csökkentette az is, hogy a 14. században I. Lajos közigazgatási reformja során, korábbi hiteles helyi szerepe is megszűnt. Tovább csökkent jelentősége a 16. században, amikor a környék lakosságának a zöme a reformáció hívévé szegődött. Ekkor lett a pannonhalmi (szentmártoni) apátság fiókapátsága. Létszáma minimálisra csökkent, de apátja mindig volt. A törökök elől a csallóközi Dénesdre menekítették csodatévőnek tartott Mária-szobrot. A 18. század elején Sajgó főapát telepítette újra. Ekkor fontos szerepet kapott a környékbeli települések rekatolizációjában, volt olyan időszak, amikor 11 település korábban evangélikus tulajdonában levő templomát felügyelték az itt lakó barátok. Igaz, a kolostor ekkor már romokban volt és a szerzetesek a templom feletti szentélyben laktak. Az épület állaga tovább romlott, amikor az új apát, Koptik Odó kezdeményezésére kialakult a Kiscell néven ismertté lett új kultikus központ. 1787-ben a templomban már hombár működött. A kolostor melletti kis település a régészeti kutatások szerint jóval korábbi lehetett, mint az apátság. A kolostor alapjaiban találtak római kori falakat is, az egykori temetőböl pedig 10-11.századi sírok kerültek elő. A falut korábban nevezték Nagydömölknek ( Nagydemelk 1457), Egyházasdömölknek, ( Egyházasdemelk 1459 ) is a mellette kialakult Nemesdömölktől valő megkülönböztetésül. Az apátság hanyatlásával a falu is elveszítette jelentőségét, mutatja ezt nevének változása is, 1698-ban már Pór, másként Kisdömölkként írták össze. Kiscell nemsokára felűlmulta Pórdömölköt. Bár a falu még 1884-ben önállóan adózott, és 1855-ben külön községként szerepelt, de 1857-től már Kicellel együtt mutatták ki lakosságát. 1904-ben, az egyesítésnél nem került szóba, automatikusan Celldömölk része.

Nemesdömölk

Evangélikus templom - Nemesdömölk


A viszonylag későn kialakult községről 1457-ből származik az első hivatalos adat. Ekkor Kis vagy Felődömölk néven szerepelt. Ezek még a másik Dömölknél későbbi alapítására és földrajzi elhelyeszkedésére utaltak. 1560-ban azonban nevét kiegészítették a lakosság társadalmi helyzetére utaló Nemes előtaggal. A 17. század végén azonban már lélekszámban és jelentőségben is felülmúlta a szomszédos Pórdömölköt, ezért 1698-ban Nagydömölk néven említik. A falu először a dömölki apátság tulajdona lehetett, erre utal ugyanis egy 1459-ben keletkezett oklevél, amely szerint a lakosok az apátság nemes jobbágyai voltak. Fokozatosan kiharcolták azonban a szolgálatmentességet. A 15. század végén már köz- és kisnemesi birtok volt. 1554-ben 10 nemesi családot írtak össze. Ezek közül emelkedett ki a Dömölky család.Az 1532-es hadjárat alatt már a szultán portyázó csapatai sanyargatták a helyieket, de csak a Pápa várának eleste után (1594) hódoltak folyamatosan. 1620-ban a Bethlen-hadakat támogató török csapatok dúltak. 1634 és 1645 között sikerült kibújniuk a hódoltsági adózás alól, de 1649-ig évi 46 Ft-al és 10 pint vajjal kellett megvásárolniuk magukat. Ezzel azonban még nem értek véget a megpróbáltatások, mert 1682-ben az "égett" falvak között tartották számon. A török kor végével a község a kemenesaljai vidék legjelentosebb helysége, egyben központja lett. A korábban Szentmárton (Kemenesszentmárton), illetve Vönöck leányegyházaként csak haranglábbal rendelkező falu, az 1681. évi 26. törvénycikk (artikulus) értelmében, a Vas megyében élő evangélikusok két szabad vallásgyakorlására kijelölt artikuláris helyének egyike lett. A környékbeli hívek nagyobb ünnepeken több mint 8-10.000-en vonultak ide, hogy istentiszteleten vehessenek részt. Ekkor már elkerülhetetlenné vált, hogy nagy befogadóképességű templomot építsenek. 1738-ban aztán egy mocsaras telket jelöltek ki a leendő templom számára. Ezután kezdhettek az építkezéshez, amelyet azonban a dömölki apát és a győri püspök feljelentésekkel próbált akadályozni. A templomot 1744-ben szentelték fel. Az akkori lelkész Miskey Ádám alapította a kemenesaljai esperesség könyvtárát. 1767-ben második lelkész foglalkoztatását engedélyezte Mária Terézia. A települést vallási központ jellegét a türelmi rendelet kiadásával veszítette el, amikor minden településen lehetőséget kaptak a hívek templom építésére. Az egyház lelkészei között mégis több kiemelkedő férfiú volt a 19. században. Közűlük mindenképpen meg kell említeni Kis Jánost és Edvi Illés Pált.

Városkép - Kiscell Kiscell

Koptik Odó dömölki apát nevéhez fűződik a település alapítása. Koptik a máriacelli kegyszobor másolatával érkezett Dömölkre. Ezt először a Ság hegyen helyezte el, ahol kápolnát is szeretett volna építeni, de a földesúr, Erdődy gróf ezt nem engedélyezte. Ekkor a pápai országút melletti dombocskán építtetett egy kis fa kápolnát, amely mellé remetelak és ásott kút került. Ennek a kútnak ásásakor esett az egyik munkás fejére egy nagy kő (ma is látható a templomban). A súlyos sérülések miatt a kútásót halottnak hitték, aki csodás módon mégis meggyógyult, amelynek híre ment a környéken, megindultak a zarándokok a csodatévőnek tekintett Mária-szoborhoz. 1745-ben gr. Zichy Ferenc győri püspök, a pápa engedélyével, nyilvánosan kitenni rendelte a szobrot. A következő években 10-30.000 ember látogatta meg az új kegyhelyet, amely természetesen vonzotta a kereskedőket, vendéglátósokat is. A kápolna mellett felépült vendégfogadó volt az első kőház, amelyet nemsokára követtek a többiek. A 18. század második felére az újonnan kialakult, alig néhány száz lakosú városban hét vendégfogadó működött. Mellettük kegyszerárusok, vegyeskereskedők, italmérések elégítették ki az ideérkezők igényeit. Az elso telepesek főleg németek és csehek voltak. A kialakuló településnek Koptik apát a Kis Mária Cell nevet adta, de sokáig továbbra is Dömölkként tartották számon, míg a század végére a Mária Cell elnevezés vált elfogadottá. A 19. század közepén váltotta fel a Kiscell név. Nemsokára, a hívek adakozásából, lehetőség nyílt egy komoly templom építésére, amely hatalmas méreteivel (50 méteres hajó­hossz) lenyűgözte a zarándokokat. Ennek átadására 1748 őszén került sor, soha nem látott, mintegy 50.000-es tömeg elott. A csodatevő Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt épület, gr. Erdődy György országbíró és felesége által építtetett szentélyébe ekkor vitték át a Mária-szobor másolatát. 1764-ben a tornyokat teljesen újjáépítették. 1755-ben Lipthay János ezredes adományából készült el a Kálvária, a fájdalmas Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. 1760­ban a korábbi fa kolostor helyett újat kezdtek emelni kőből. 1768-ban az állam is elismerte a település létét és fontosságát azzal, hogy sóhivatalt telepített ide. Ez a hivatal akkoriban nemcsak a környék sóellátását biztosította, hanem a helyieknek jelentős bevételt hozott nagy fuvarozási megrendeléseivel. A község II. József alatt nagy válságot élt át. 1802-ben I. Ferenc intézkedésére indulhatott újra a szerzetesi élet a kolostorban. Az itt élő emberek II. József rendeletével fő megélhetési forrásukat veszítették el. A megoldást egy másik sokadalom, a vásártartási jog megszerzésében vélték megtalálni. Már 1786-ban a királyhoz fordultak évi négy országos és egy hetivásár (amely hagyományosan csütörtökön van ma is) megtartásának engedélyezéséért. A szabadalomlevelet csak I. Lipóttól kapták meg 1790. december 30-án. A helyiek már 1788-tól szabadalmas mezővárosnak nevezték településüket. A szépen fejlődő város egyre nagyobb jelentőségre tett szert a környéken. Mutatja ezt, hogy 1809 augusztusában a franciák által megszállt Szombathely helyett itt tartották a megyegyűlést. A települést a 18. században még szinte teljesen német nyelvűként tartották számon (1870-ig volt német nyelvű szentmise), de már a 19. század első felében egyre több környékbeli magyar is beköltözött. 1830-ban itt alakították meg a megye első kaszinóját, olvasóegyletét. A Bach-korszaktól lett Kiscell járási székhely, de a legnagyobb változást a vasút hozta a település életében. 1871-ben indult meg a közlekedés a Győr-Szombathely, majd egy évvel később a Székesfehérvár-Szombathely vonalakon, amelyek Kiscellnél találkoztak. Az így kialakult fontos csomópont mozgásba hozta a város életét. A lakosság száma a század végéig többszörösére emelkedett. 1945-ben a várost ért bombázás pusztította el. Ki kell emelni az itt élő izraeliták közül Pick Zsigmondot, aki a város bírája lett és nemesdömölki eloőévvel magyar nemességet is kapott. Az 1871. évi 18. törvénycikk alapján megszűnt a település városi joga és nagyközségi státuszt kapott. 1945. február 13-án az állomásnak szánt bombák zöme település vasúthoz közelebb eső részére hullott. Az 55 bomba és 2 légiakna 36 ember halálát okozta és az akkori városközpont nagy részét lerombolta. Az egykori Kiscell számos látnivalója és műemléke közül kiemelkedik a Szűz Mária római katolikus plébániatemplom, amelyet 1747-48A Szűz Mária-szobor-ban építettek még Koptik apát irányításával. Ezt már 1748 őszén a győri püspök jelenlétében átadták és megáldották, de csak 1780-ban szentelte fel Szily János püspök. Belső festésére a 19. század végén, nagyobb felújítására 1948-ban és 1975­76-ban került sor. A jelentős méretű épület latin kereszt alaprajzú, 50 m hosszú és 11 m széles. A nyugati bejárati oldalon két 40 méteres, a templom méretéhez viszonyítva zömök torony áll, közöttük ívben tört homlokzat, a bejárat felett Szent Anna fából faragott szobra, a főpárkány felett üvegmozaik kép (falka József, 1948), felette Szűz Mária monogramja van. Mellette Szent Benedek keresztes érmének mozaikszeru üvegfestményei láthatók. A baloldali torony alatt a templom 1945-ös bombázások alatti csodálatos megmenekülésének emléket állító táblát helyeztek el. A toronyórákat 1929-ben szerelték fel. A templom belsejében, a hajó két oldalán 6-6 kápolnát alakítottak ki. A bennük található műkőből készült stációk Borsa Antal (1942) alkotásai. A bejárattól jobbra elindúlva a következő oltárokat láthatjuk: a Jézus születésének szentelt oltár mellett Szent Antal szobrát helyezték el. Szent Mihály főangyal oltárán Szent Péter és Mária Magdolna szobrai láthatók. A Szentolvasó dicsőségét hirdető oltárkép a Szentolvasó átadását ábrázolja. A Szent Benedek-mellékoltár oltárképe (Globucsnig Ferenc, Győr) mellett Szent Mór és Szent Placid szobra áll. A Nepomuki Szent János­oltár Ráskai Anna megbízásából készült, képét, amelyen a gyónási titok védoszentjét a sziklás partú Moldvából emelik ki az angyalok, Dorfmeister István festette (1767). A főbejárattól balra, a Szent Keresztről elnevezett oltáron két angyal áll, egyikük kezében lándzsa, a másikéban epe van. Mellette helyezték el a Szent Sír-kápolnát és Szent József szobrát. Szent Albán az epileptikusok védőszentje látható a következő oltárképen, a szobor Szent Borbáláról készült. A Szent Család-oltárt Beniczky Nándor hagyatékából emelték, a szobrokat Szent Jánosról és Szent Zakariásról formázták. Mellette lisieux-i Szent Teréz ábrázolását helyezték el. A következő helyiségben Szent Skolasztika képe látható (Globucsnig Ferenc). A Szent Anna-oltár képén, amelyet egyesek szerint szintén Dorfmeister István festett, a szent Szűz Máriával látható. Itt helyezték el a falba építve azt a követ, amelyik megsebesítette a szerencsésen felgyógyult kútásót, és 1995 óta itt áll Koptik Odó márványtáblája is. Szent Imre oltárának képét Schaller István soproni festőművész készítette 1778-ban. A szószékkel szemben Nepomuki Szent János szobra áll. Az oldalkápolnák felett minkét oldalon karzat fut végig, ahova a kórusról lehet feljutni. A mennyezeti freskók a karzattól indulva: Angyali üdvözlet, Szűz Mária meglátogatja Szent Erzsébetet, Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban, A 12 éves Jézus, Szűz Mária mennybemenetele, Szűz Mária megkoronázása, Szent Benedek és Kapisztrán János (jobb oldali kereszthajó), Árpád-házi Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet (bal oldali kereszthajó). A képeket Borsa Antal festette 1941-ben. A fooltárt a hajó közepén álló kápolnaszerű helyiségben helyezték el, amely felett a csodatevő, felöltöztetett kegyszobor (Boldogságos Szűz Mária a kis Jézussal) látható. A kápolna mögött Szent István oltárát helyezték el, melynek képén Szent Henriket, Szent Istvánt és Gizellát örökítették meg. Az épület hátsó részében két helyiségből álló sekrestyét (a második a gyóntató helyiség funkcióját is ellátja), felettük pedig kincstárat (a felajánlott kegytárgyak elhelyezésére szolgáló termet) építettek ki. A templom jelenlegi orgonáját 1914-ben kapta, de mestere (Mauracher, Salzburg) 1876-ban a pannonhalmi bazilika számára készítette. A berendezés túlnyomórészt barokk. A kegytemplomtól délre elhelyezkedő kolostor épületének alapjait 1760-ban rakták le. Eredetileg négyszögűnek tervezték, de csak az U alakig tudták megvalósítani. 1763 őszén tették fel ünnepélyes körülmények között homlokzatára az aranyos kettős keresztet. A belső munkákkal csak 1770-ben végeztek, így, bár hivatalosan 1768-ban adták át, ez nem tekinthető az építés pontos dátumának. A déli homlokzaton napóra látható. Az egykori klastrom helyiségeinek belso festményeit az 1950-es években lemeszelték. Korábban a járási tanács használta, ma a polgármesteri hivatal muködik benne. A templom mögött található barokk építménnyel, Kálváriával együtt teljes a település vallásos központja. Felépítése Liptay János ezredesnek köszönhető, aki nyugalomba vonulásakor itt telepedett le. Az előbb ismertetett együtteshez kapcsolható a tőlük délre fekvő tér közepén álló Szentháromság-szobor (Holler György), amelyet egy 1790-ben létrehozott alapítvány segítségével építettek fel 1836-ban. A felirat szerint Joachim József és Niederreiter Ferdinánd városbírók működésének köszönhetően. A névadó szoborcsoport alatti posztamensen Remete Szent Pál, Szent István, Szent János és Szent Flórián alakjai láthatók. A Széchenyi utcában, a két általános iskola közötti téren található emlékpark közepén álló Hősi emlékművet (Gács János) 1926-ban avatták fel. Hunyadi János-emlékoszlopot 1956-ban a nándorfehérvári diadal emlékére állították. Érdekessége, hogy nem a Hunyadi család címere látható rajta. Az egykori Sóhivatal, majd Főszolgabírói Hivatal épületét 1786-ban emelték, copf stílusban.